Kedves OLVASÓ!



Ha szereted a romantikus és misztikus történeteket, maradj itt, és olvasd el írásaimat!

Lépj be fantáziavilágomba! Légy álmaim részese!



Ha tetszenek a történeteim, nézd meg másik oldalamon található regényem, a Jóslatok hálójában első fejezetét!



2011. április 15., péntek

Képeskönvy 10.


Futó pillantást vetettem magamra a szemközti tükörben, majd a telefon felé fordultam. Kérésem teljesítését azonban nem ezek a tárgyak, hanem egy erőteljes kopogás jelezte.
Ez aztán gyors volt, egy rossz szavam sem lehet!
Leszáguldottam a lépcsőn, és feltéptem az ajtó. Várakozásaimnak megfelelően a bejáratnál Scott téblábolt.
– Ó, hercegnőm, fantasztikusan nézel ki!- mért végig, és fejébe mélyedve se láttam mást, csak vágyakozással telt elragadtatást. – Gyere!- fogta meg a kezem, és házunk előtt parkoló kocsijához húzott.
– Hová megyünk? – rebegtem a tudatlanságtól elfakult aggyal.
– Mindjárt meglátod- kacsintott, majd kinyitotta a hátsó ajtót.
Marilyn összekulcsolt kezeit erotikusan egymásba fonódó, valószínűtlenül hosszú lábain nyugtatta. Rám emelte tekintetét, melyben ismeretlen fény csillant:
– Ö…szia, Ann…én…ööö - szokatlanul zavarban volt. Na, szedd össze magad, öreglány! Miért vagy így begyulladva?
Ujjait izgatottan mozgatta, szempillái alól ijedten pislogott fel rám.
– Nyögd ki, hogy mit akarsz!- dörrentem rá, amitől még idegesebb lett.
– Én…
– Igen?- játszottam a magabiztost.
Végre én lehettem nyeregben a nagyságos asszonnyal szemben. Ki akartam élvezni minden percet.
– Azt szeretném kérdezni… vagy mondani… vagy szóval… a Téglában vagyunk páran, vagyis a többiek ott maradtak, csak mi, Scott-tal… szóval úgy gondoltuk, hogy te is… izé…csatlakozhatnál hozzánk.- Légy szi', légy szi'!

Bár kérdése nem lepett meg, sőt, számítottam rá, mégis zakatolni kezdett fejemben a vér. A sűrű vörös folyadék olyan ütemben töltötte meg a legkisebb hajszálerecskét is, hogy egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, ráadásul nagyon jól működő képességemet, a gondolatolvasást is elvesztettem. 
Nem is volt rá szükség. Marilyn személyesen jött el értem, Ann-ért, a mindenki által utált undorító nőszemélyért. Ékes bizonyíték ez arra, hogy végre befogadnak a csapatba, és egyszer és mindenkorra békén hagynak.
Fellélegezve behuppantam a lány mellé a hátsó ülésre, amivel Scottot sofőrszerepre kényszerítettem. Lovagomnak be kellett érnie annyival, hogy csak fültanúja volt Marilynnel folytatott elmés beszélgetésünknek.
– Bulizni?- Hallani akartam a bombázó pontos válaszait.
– Igen.
– Veletek?
– Igen.
– Chuck is ott van?- a srácra különösen kíváncsi voltam.
Ő az, aki leginkább ellenezte mindig is, hogy Scott-tal közelebbi kapcsolatba kerüljek. Ha őt megnyerem magamnak, a többiek szívéhez már zökkenőmentes lesz az utam. 
– Igen.
– És még?
– Mindenki- bátorodott meg Marilyn a ráöntött kérdésáradat hallatán. – Christine, Suizie, Rufus, Will és persze Chuck.
– Persze - húztam el a számat elégedetten.
Ha becsületes eszközökkel nem sikerül betörnöm a bandába, akkor kénytelen vagyok a saját módszeremhez folyamodni. De nekem a kezemben van egy olyan adu, ami mint egy ellenállhatatlan erő letámadja a többieket, megsemmisíti szabad akaratukat, és barátaim lesznek, ha akarnak, ha nem. Tetszik, nem tetszik, ez van. 

Miközben kedélyesen csevegtünk, megérkeztünk a Téglához.
Vidáman szálltam ki, és Scottot magam elé engedve, széles mosollyal tértem be Grapes-ék bárjába.
A társaság az egyik központi asztalt foglalta el, mint mindig. Chuck állt, a többiek pedig úgy néztek rá, mint egy istenre. Vígan kacarásztak. A srác valószínűleg hozta szokásos formáját, vagyis egy viccel feldobta a hangulatot. Ahogy megláttak minket, egyszeriben vége szakadt a fergeteges jókedvnek. Mindenki felém fordult. Sajnos szuperképességem még mindig nem tért vissza, ezért próbáltam a mimikából és metakommunikációból következtetéseket levonni. A felfogott jelek nagyon biztatóak volt. Mindenki kedvesen üdvözölt. Láthatóan nemcsak számítottak érkezésemre, de vártak is rám:
– Na, végre, Ann! Csüccsenj csak ide! - vigyorgott Chuck saját székét felajánlva nekem.
– Köszi - motyogtam, majd leültem.
Scott mellém húzott egy széket, és szorosan rám tapadva helyet foglalt. Marilyn az asztal túloldalán Will és Rufus közé telepedett.
– De jó, hogy megjöttél- Christine végigsimította  a karomat. - Most aztán teljes a csapat.
– Úgy van!- nevetett Suzie is.
– Tök jó… az izé… a hajad- mondta Rufus, miután tetőtől talpig végigmért.
Megkönnyebbülve vigyorogtam. Mégis csak talált rajtam olyat, amit megdicsérhet. Végigfuttattam a szemem a társaságon. Mindenki engem nézett, és mindenki nagyon kedvesen mosolygott. Fellégeztem, tehát befogadtak. Miközben én a bandában elfoglalt vadonatúj helyemen tanakodtam, Will elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszatérjenek megérkezésem előtti témájukhoz:
– Rendeljünk még egy kört!- csapta az asztalra üres sörös poharát.
– Az jó lesz- mondtam -, úgy is megszomjaztam.
Csak vigyázz, nehogy megártson a sok alkohol- hallottam Suzie hangját, ez azonban meg se közelítette azt, amivel az imént üdvözölt. Undok és utálatos volt.
– Tessék?- fordultam felé összeráncolt homlokkal.
– Mi baj?- kérdezett vissza. A szeszben sok a cukor. Vigyáznod kell a vonalaidra!
– Mit mondtál?
– Én? – meredt rám. - Ö… hát, hogy teljes a csapat, vagy valami ilyesmi… nem emlékszem pontosan, miért?- Mi a franc bajod van?
A durva és főleg őszinte szavak hallatán újra megfeszültek fejemben az erek, de most mindent elkövettem, hogy izgalmam ne nyomhassa el szuperhallásomat, mert tudni akartam, mit gondolnak rólam valójában. Ismerni akartam a mézes felszín alatt fortyogó lávát.
Mi a fenére gondolsz, te hülye tyúk?- replikázott Suzie, miközben arcáról egy pillanatra se olvadt le a mosoly.
Most esett csak le, mi történt. Kezdtem lehiggadni, aminek azonnal meg is lett a hatása. Fejemben egészséges sebességre lassult a vér, és lassan, de biztosan visszatért gondolatolvasó tudományom. Döbbenten hátradőltem. Próbáltam minél messzebb kerülni a társaságtól, és gyorsan végigpásztáztam mindannyiuk agyát.
Na, mi lesz? Mindenki e körül a picsa körül fog zsongani, vagy engem is észrevesz végre valaki? – sandított körbe Marilyn.
Nem értem, miért kellett ezt a csajt bevenni a bandába. Így is elegen voltunk. Ronda, dagadt és buta. Semmi keresnivalója nincs köztünk!- Christine elővett egy apró tükröt a táskájából, és tanulmányozni kezdte hibátlan arcát.
Jöjjön már az sör, ne vacakoljunk!- türelmetlenkedett Will, akit nem izgatott, hogy része vagyok a híres-neves bandának, vagy sem.
Nem elég, hogy Scott ezt az ostoba libát választotta, és hogy el kell viselni a társaságát, de még jópofiznunk is kell vele- Chuck elővette legelbűvölőbb mosolyát.
Rémülten Scottra pislantottam:
Mondtam én, hogy belevaló csaj Ann. Ez az srácok, csak így tovább- tehát ő is bedőlt megjátszott kedvességüknek. Legalább az ő érzelmei nem változtak az irányomban.
Ez azonban csak sovány vigasz volt a többiek negatív gondolatáradatára.
Megrökönyödve néztem egyikükről a másikukra.
Scotton kívül mindannyiuk feje tele volt sötét gondolatokkal és gyűlölettel, de a tekintetük egészen másról árulkodott.
Úristen, megint rosszat kívántam!
Hogy a fenébe baltáztam el újra?! Pedig tök egyszerű és egyértelmű kérés volt: legyek népszerű a bandában. Mi van ezen olyan felfoghatatlan és főleg teljesíthetetlen, hogy ilyen ellenséges érzelmet tápláljanak még mindig irántam a többiek, miközben kifelé játsszák a jóbarátot?
Tennem kell valamit, és az a valami csakis egy dolog lehet!
– Elnézést, ki kell mennem a mosdóba- kecmeregtem fel összetörten.
– Kikísérjelek? – állt mellém Suzie. Hátha útközben kitalálom, hogy szabaduljak meg tőled úgy, hogy a többiek ne fogjanak gyanút.
Törd ki a nyakát! Lökd le a lépcsőn!- sugallta Marilyn egy bűvös pillantásba fedve gyilkos indulatait.
Mi a franc történt itt mindenkivel, hogy most odavagytok ezért a csajért? Kövér, büdös disznó! Semmi keresnivalója köztünk! Menjen csak egyedül, legalább taktikai megbeszélést tudunk tartani, és mire visszajön, kitaláljuk, hogy pattintsuk le- Chuck elmélyülten tanulmányozta a poharát, majd felhörpintette azt az egy kortynyi italt, ami az alján árválkodott.

Siess, hercegnőm, tudod, hogy minden perc gyötrelem nélküled- sóhajtott Scott.- Estére még további terveim is vannak veled. Szeretném, ha igazán elmélyülne a kapcsolatunk.
Na, tessék, már megint ez a duma! A legjobb, amire számíthatok, hogy Scott leteper. És ennek még örüljek is, hisz legalább ő nem undorodik tőlem. De hogyan lehetséges, hogy bár mindenki utál, nem tudnak egymás érzelmeiről? Talán a népszerűség azt jelenti, hogy az emberek már egymásnak sem merik megmondani, hogy a mindenki által imádott személy nekik egyáltalán nem jön be, sőt….?
– Kösz, kösz, inkább egyedül megyek- intettem Suzie- nak, majd a mosdó felé vettem az irányt.
A sarokról visszafordulva láttam, hogy a lány szoborrá válva állt az asztalnál, Marilyn szúrós tekintete majd felnyársalt, Scott kéjsóvár pillantása majd felfalt, míg a többiek értelmes elfoglaltságot próbáltak találni maguknak.
A látvány annyira lesújtó volt, hogy nem is figyeltem arra a szösszenetre, ami megközelítette agytekervényeimet:
Ó, Ann! Miért vagy ezekkel a barmokkal? Miért nem veszel engem észre?
Elkeseredetten ballagtam kifelé, ahol meglepetésemre Mrs. Dodsonba ütköztem. Nem találkoztam még soha az idősödő matektanárnővel a Téglában.
– Ó, Miss Craston!- bazsalygott ráncai közt elrejtve egy adag gúnyt. Inkább otthon tanulnál, ahelyett, hogy itt növeszted a hájadat!
– Jó napot, tanárnő. Sörözget, sörözget?- nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak a gondolataira. Büntessen meg, adjon rossz jegyet! Kit érdekel, majd helyrehozom a könyv segítségével. Már nagyon elegem volt abból, hogy szembe, vagy gondolatban, de mindenki rajtam köszörüli a nyelvét. meg az agyát.
– Hát...- egy pillanatra meghökkent. Miért, nekem nem szabad, csak neked? Én legalább nem hízok tőle. - Igen.
– Akkor jó szórakozást- zártam le a társalgást, majd beléptem a mosdóba. Gondosan magamra zártam az ajtót. A csapra helyeztem a könyvet, és első dolgom volt korrigálni rosszul sikerült kívánságot.

Olvasd tovább!

15 megjegyzés:

  1. Huh, szegény csaj. Kezdem nagyon megsajnálni, hogy ennyi negatív érzés/vélemény bombázza. Azt hiszem, tökéletesen illik ide a mondás, miszerint, amiről nem tudsz, az nem fáj... :-S
    Gondolom, most azt kívánta, hogy mindenki kedvelje (a láthatóan felszínes népszerűség helyett), aminek a hatását visszafelé rögtön lemérheti a tanárnőn. Viszont így nem fogja tudni, hogy van valaki, aki a kívánság nélkül is kedvelte. :-(

    VálaszTörlés
  2. "barátaim lesznek, ha akarnak, ha nem."
    Hát nem akartak, ez nyilvánvaló. Most csak egyetlen kívánságot tudok elképzelni: hogy ne csak tettessék, hanem érezzék is a barátságot. Illetve el tudnék képzelni mást is, azt, hogy Ann változzon végre olyanná - karcsúvá, széppé -, hogy befogadja a társaság varázskönyves ráerőltetés nélkül is. Egyre jobban sajnálom szegényt, mert rossz úton jár, és még mindig nem vette észre.

    VálaszTörlés
  3. Úgy tűnik, ez a könyv kicsit rafinált. A kéréseket kétértelműként fogja fel, és általában pont a rosszabb oldala teljesül. Nem tudom, mennyire érthető, amit most mondtam. xD
    Annak ellenére, hogy a rész nekem kicsit rövid volt, nagyon tetszett :D
    Scott... Nagyon akar valamit, az biztos. Kíváncsi vagyok, elfog-e érni valamit. Bár..Szerintem Ann nem hagyja magát. Kicsit fél tőle.
    Ez a könyv.. Ha jobban belegondolunk egy átok.
    De remélem, hamarosan javulni fognak a dolgok:)
    Ügyes vagy, csak így tovább ;)

    VálaszTörlés
  4. Jó rész volt, én is úgy gondolom, hogy a következő kívánság az lesz, amit Diara írt. :-) Nagyon kíváncsi vagyok arra az egyedüli rendes emberre, akit érdekel Ann. Mondjuk Ann-nek a személyiségével is gondjai vannak, szóval nem tudom ki lehet az, akinek bejön... De hát mindenkinek jut egy társ. :-D

    VálaszTörlés
  5. Én nem hiszem, hogy Ann jellemével akkora bajok lennének, hiszen akkor Lily sem lenne a barátnője. Azt, amit mi most negatívumként értékelünk benne, csupán a könyv, a hatalom váltotta ki belőle. Amit viszont, meg lehet érteni... Ő csak nem akar kirekesztett lenni. Az már más kérdés, hogy, mint azt már többször megvitattuk, nem jól állt neki a dolgoknak.

    A könyvet se mondanám átoknak, vagy egyértelműen rossznak. Ha jól emlékszem, akkor az "egyszerű" fizikai javakra vonatkozó kérések még simán teljesültek, akkor kezdődtek a gubancok, amikor Ann mások életét befolyásoló, az embereket a szabad akaratuktól megfosztó kérésekkel állt elő. Úgy is felfoghatjuk mindezt, hogy megpróbálja megtanítani, rávezetni Annt arra, hogy amit csinál, az rossz. Szerintem. :-D

    VálaszTörlés
  6. Igen, célom volt, hogy kicsit változzon Ann jelleme, és ehhez idő, meg jó sok elpazarolt rossz kívánság kell. Ráadásul a saját hangulatom is rányomja bélyegét a történetre.
    Abban, ha jól látom, mindannyian egyetértünk, hogy ebben a sztoriban csak egy jó ember van, és az Lily, tehát lehet, hogy Ann kicsit gáz, de vannak nála rosszabbak is.
    Egy kicsit igazat adok Beának, átok ez a könvy, főleg, ha nem tud valaki jól kívánni. De van-e jó kívánság? Olyan, ami száz százalékig, minden aspektusában tökéletes?
    Bea, Te nem tippeltél:)

    VálaszTörlés
  7. Fúú, bocsi. El is felejtettem. :O
    Szerintem... Szerintem azt fogja kívánni, hogy fogadják el, hogy ő ilyen. Mármnit alkatilag. Mert ebben a részban sokan megjegyezték ezt gondolatban:)

    VálaszTörlés
  8. Lilyt kedvelem, igen. Várom is, hogy megint benne legyen! XD

    VálaszTörlés
  9. Jól van, Bea!
    Artie! Persze, Lily. Következő részben jön ezerrel.(pótolja a hiányzást)

    VálaszTörlés
  10. Köszi a pontot.
    Én kezdek együtt érezni Ann-nel. Iszonyú lehet ezekkel a szörnyű gondolatokkal szembenézni. Megértem, hogy görcsösen változtatni akar rajta. Csak a módszerei rosszak. De már a javulás jeleit mutatja: "Úristen, megint rosszat kívántam!
    Hogy a fenébe baltáztam el újra?! "
    Szerintem is átok a könyv, előtte boldogabb volt.
    Lily nekem is a kedvencem:)

    VálaszTörlés
  11. Kedves Norema!
    A pontot nem kell megköszönni, mert az jár azért, hogy ügyesen eltaláltad, mit fog kívánni:)))
    Szerintem is átok egy ilyen könyv, de azért még zongorázok rajta egy kicsit:-D

    VálaszTörlés
  12. Lassan már ott vagyok, hogy nem is gondolkodok a következő lépésen (kívánságon), hanem csak élvezem a történetet. Hogy mi lehet ezután? Nem tudom. Szerintem fent a többiek már kitalálták.
    A folytatásra kíváncsi vagyok, mert még azt sem tudjuk, kitől-honnan került Annhez a könyv, és arra is, hogy kinek küldi tovább.

    VálaszTörlés
  13. Csak tippeljél nyugodtan, hátha nem találták még el ;)

    VálaszTörlés