Kedves OLVASÓ!



Ha szereted a romantikus és misztikus történeteket, maradj itt, és olvasd el írásaimat!

Lépj be fantáziavilágomba! Légy álmaim részese!



Ha tetszenek a történeteim, nézd meg másik oldalamon található regényem, a Jóslatok hálójában első fejezetét!



2011. január 13., csütörtök

Képeskönyv 6.

6.



– Eltört a bokája. Mindjárt megműtjük, azután két hétig feküdnie kell, majd körülbelül két hónapig járógipszet kap, de avval is csak keveset mozoghat.
Megrökönyödve néztünk egymásra Scott- tal. Egyáltalán nem tűnt ilyen komolynak az a kis sérülés. Csak egy hirtelen fordulat volt az egész, és egy eltévesztett lépés, amely egy szinte láthatatlan, de nagyon is valóságos gödröcskében végződött. Rögtön leesett a földre, és igaz, hogy a fájdalom eltorzította az arcát, és bárhogy erőlködött, nem tudott felállni, mégis azt hittük mindannyian, hogy csak egy egyszerű ficam. Elég lesz egy kis pihenés, borogatás, és néhány nap alatt helyrejön. De nem így lett.
Most már örültem, hogy Scott erősködött, jöjjünk be a kórházba. Befektettük a sérültet Scott kocsijába, és berobogtunk a városba. Mozizásról természetesen szó se lehetett.
Műtét? Fekvőgipsz? Járógipsz?
Micsoda kemény szavak!
Scott magához szorított, és biztatóan mosolygott rám, én azonban kezeimet tördelve azon töprengtem, mi történhetett. Világos volt a kívánságom, vagy mégsem?
Meg kell néznem, mi történt a kérésemmel, mert nagyon nem tetszett nekem ez a dolog.  Tökéletesen érthető volt a kívánságom. Mi a nyavalyát művel ez a vacak könyv?
A kicsi, de makulátlanul tiszta helyiségbe érve lehajoltam, és bekukucskáltam minden fülkébe, nehogy valaki szemtanúja legyen, mivel foglalatoskodok.
Szerencsére egyedül voltam, így türelmetlenül felcsaptam a könyvet, és az utolsó bejegyzéshez lapoztam. Az állam azonnal leesett, ahogy megláttam a képet, amit a betűimből formálódott . A rajz azt ábrázolta, ami a valóságban is megtörtént, de én nem ezt kértem. Vagy mégis?
Homlokomon hatalmas izzadságcsepp jelent meg, amit egy, a falon levő dobozból kikandikáló papírtörölközővel próbáltam eredménytelenül felitatni.
Újra a rajzot néztem. Lily a földön feküdt fájdalomtól elgyötört arccal.
Nem értem. Én azt írtam ide, hogy hagyjon békén, nem azt, hogy törje el a lábát.
A gondolatok villámokként száguldoztak a fejemben. Hagyjon békén? Hagyjon békén.
Hát persze, a könyv így oldotta meg ezt az igenis kétértelmű kérést.
Műtétre várva magánkívül fekszik egy szobában, így biztos, hogy békén hagy.
Istenem, mit tettem?!
Letörten ballagtam vissza Scotthoz, aki nagyon jól adta az aggódó barát szerepét:
Kezdett egy elmebeteghez hasonlítani, aki semmit se ért a körülötte zajló eseményekből, ez azonban egy cseppet se izgatott most, sokkal jobban érdekelt, hogy mi lesz barátnőmmel. Lily orvosa viharzott el mellettünk, én pedig gondolkozás nélkül mellécsapódtam.
-Hamarosan megműtjük.
Ez bárkinek jó hírek lett volna, de nem Lilynek. Ha suliba nem mehet, dolgozni se tud, pedig nagy szüksége van minden egyes fillérre, amit megkeres Grapes- éknél.
Tanácstalanul morzsoltam ujjaimat.

Erőtlenül elvonszoltam magam Lily szobájának ajtajához, majd alig hallhatóan megkocogtattam. Igaz, válasz nem jött, de én mégis belopakodtam a szobába. Minden lámpa égett. Két ápolónő tüsténkedett az eltorzult arcú sérült mellett. Az egyik a lábára igazított egy rögzítő kötést, a másik éppen infúziót kötött be neki. Rendes körülmények közt is rosszul szoktam lenni az ilyen látványtól, de most a lelkiismeret-furdalás fokozott erővel hozta felszínre az émelygést. Bár nem voltam benne biztos, a látványtól undorodok-e, vagy saját magamtól.
A sors fintora, hogy pont Lily firtatta, vigyázzak, mire használom a könyvet. Pedig olyan ártatlan kis kérés volt.
Üveges szemét rám emelte, de a felismerésnek semmi nyomát nem láttam a tekintetében.
A jó doktor szavai azonban más irányba terelték a nővér gondolatait, és folytatták a Lily körüli teendőit, rólam pedig láthatóan megfeledkeztek. Szerencsére.
Elég az nekem, hogy a lelkiismeretem majd’ szétmart belülről, nem hiányzik egy újabb ingyen randi Mr. Claytonnal.
A folyosón leroskadtam Scott mellé, aki szorosan átkarolt.
Más körülmények közt Scott érintésétől remegni kezdett volna a kezem és a lábam, de most igaz, hogy végtagjaim tényleg bizonytalanul táncoltak, de ennek nem a srác volt az oka, hanem saját ostobaságom.
Némán bámultam magam elé. Úristen, mit tettem?! Meg is ölhettem volna Lilyt. Mi van, ha a könyv a kérésemet úgy értelmezi, hogy egyszer és mindenkorra ki akarom barátnőmet vonni a forgalomból, és nem a bokáját törte volna ki, hanem elütötte volna egy autó. Jeges hideg futott végig a hátamon. Igaza van Lilynek, meg kell gondolnom, hogy mit kérek.
Ránéztem Scottra, aki aggódva fürkészte az arcomat.
Azon tűnődtem, ebből az aggodalomból mennyi volt őszinte érzés, és mennyit köszönhetek a képeskönyvnek.
Érintésének egy vulkán erejével kellett volna hatnia rám, de most, a letargia legmélyén, csak lengedező szellőnek tűnt.
Nagyon szerettem volna megvárni Lily műtétjének végét, de egyszerűen képtelen voltam itt ülni ölbe tett kézzel. Haza kell mennem, és otthon, magányomban nyugodtan helyrehozhatom ezt az ügyet.
Vigyáznom kell, nehogy valaki meglássa nálam a könyvet. Kezdett veszélyessé válni a különleges szerzemény.
A városból Spring Fallsba vezető félórás utat szótlanul tettük meg. Éreztem, hogy Scott időnként felém sandított, én azonban egyetlen pontra szögeztem a tekintetemet, a szélvédőn levő láthatatlan foltra, és onnan le se vettem, míg meg nem álltunk a házunk előtt.

Ez a volt az a pillanat, amikor egy újdonsült barát forró csókkal búcsúzik el álomnőjétől, de nekem semmi kedvem nem volt semmiféle csókhoz, bár Scott jelenléte még mindig megbizsergetett, de az érzést elnyomta a Lily miatti kétségbeesés.
Gondolom, a srác észrevette labilis idegállapotomat. Kinyitotta nekem a kocsi ajtaját. Karját lovagiasan felém nyújtva a bejáratig kísért:
Fellelkesülve mentem be a házba. Holnap értem jön! Igen, addigra helyrehozok mindent.
Felkocogtam a szobámba. Lehuppantam az ágyamra, magam elé tettem a könyvet, és el kezdtem gondolkodni.
Tehát működik. Nemcsak tárgyakat kérhetek, hanem az embereket is irányíthatom. Az érzelmeiket éppúgy, mint az egészségi állapotukat. Nem hagyhatom azonban szó nélkül, hogy Lilyt milyen helyzetbe hoztam. Ezt a hibát helyre kell hoznom.
Miután beírtam a következő kívánságomat, és elrejtettem a könyvet, elégedetten dőltem végig az ágyamon.

Olvasd tovább: Képeskönyv 7. 

14 megjegyzés:

  1. Hú, szuper, hogy pont ittvagyok, nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy van új rész!:)
    Hát, ez váratlan volt. Persze, gondolom, nem akarattal bántotta Lilyt, de azért jobban meggondolhatta volna. Nem tanul a korábbi esetekből?
    Kicsit az Anita Blake-es vámpírtörvényekre emlékeztet a könyv, ott is mindig mindenfélét ki kell kötni, hogy mit lehet tenni és mit nem, úgyhogy Ann: pontosan körülhatárolt dolgokat kérj!

    Hogy mit kért? Lily gyógyuljon meg. De nem gondolt bele, hogy a dokiknak fel fog tűnni.
    Vagy inkább, hogy Scott helyett valaki más rajongjon érte. Vagy hogy Lilyért rajongjon valaki. Scottot várja másnapra, szerintem őt nem "adja":)

    A hibiszkuszkép nagyon szép... kicsit pajzán;)

    VálaszTörlés
  2. Tényleg váratlan volt, de nagyon is kellett egy ilyen bonyodalom. Egy olyan probléma, amely végre kicsit elgondolkodtathatja ezt a lányt. :-) Jó volt, az egész sztorit szépen felépítetted eddig. :-)

    Na és most jöhet az a kívánság, hogy feléleszti Aidant! XD
    De gondolom az lesz, amit Darolyn írt. Lili gyógyuljon meg.

    VálaszTörlés
  3. Meglepő fordulat. Végre valami ami elgondolkoztatja Annt. Tényleg aggódhat, ha még Scott sem hozza lázba. Remélem ezúttal megfontoltabban kíván, bár tartok tőle, hogy lesz még egy-két baklövése.
    Valamelyik nap gondolkoztam azon, hogy szinte mindnyájan szidjuk Annt, amiért felelőtlenül elpazarolja a kívánságait. Könnyű felnőtt fejjel ítélkezni: már határozott, józan elképzelésünk van a vágyainkról, elvárásainkról, lehetőségeinkről, hogy mi a helyes nekünk és másoknak.
    De Ann helyében valószínű, hogy én is elkövetném ugyanezeket a kívánságokat.
    Szerintem is Darolyn tippje lesz a következő. Vagy kívánhatná, hogy holnap a mai nap kezdődjön újra :) Olvastunk már ilyet.

    Ne élessze fel Aidant! Valahogy nem tudom elképzelni. De jöhetne valaki aki hasonlít rá...

    VálaszTörlés
  4. Hú, való igaz, hogy elég hosszú már a másik bejegyzés, kell tekerni benne rendesen! Én mikor a telefonon olvasok, be szoktam csillagozni a még befejezetlen történeteidet, hogy könnyen megtaláljam később, mikor jelzed, hogy folytatás érkezett. De ez már tényleg hosszú volt, nehezen találtam meg, hogy honnan szól a friss. :) Szóval köszi az új bejegyzésért! :)

    Jaj szegény Lily, micsoda bajba került. :( Én reménykedem benne, hogy Ann nem olyan átgondolatlan kívánságot írt le, mint az előző, és nem lesz igaza Darolynnak abban, hogy a dokiknak feltűnően gyógyul meg. :) Mondjuk sikeres műtét, tökéletes gyógyulás, rövid lábadozás megtenné. :D

    Ha már Aidan, a felélesztés kicsit feltűnő lenne, talán inkább egy hozzá nagyon hasonló srác költözzön a városba, és persze essenek szerelembe Lilyvel :D

    Én Ann helyében azt kívánnám, hogy ne legyek annyira mohó és feszt éhes, de mivel imád enni, talán inkább azt fogja kérni, hogy bármennyit eszik, legyen karcsú. :) Persze erre szerintem csak majd később kerül sor. Már ha egyáltalán, mert pár ilyen baki, mint most Lilyvel, és azt fogja kívánni, hogy megszabaduljon a könyvtől... :D

    VálaszTörlés
  5. Nahát, Norema is pont azt írta, amit én, hogy jöhetne egy Aidanhez hasonló srác! :D:D:D Istibizi nem láttam, csak miután elküldtem a kommentet. :)

    VálaszTörlés
  6. Sziasztok! Gondolkoztassuk el Annt?
    Darolyn, Mikkamakka, mennyi ötlet?! Út a biztos sikerhez ;)
    Norema! nagyon tetszett a kezdődjön ez a nap újra ötleted, és most lelövöm a poén, de nekem eszembe se jutott, de elraktároztam későbbre:))
    Egyébként az alapsztori a saját életemből való: össze-vissza kívánok mindent, és mindig bejön valami baki, bár az alapkívánság teljesül.:S

    VálaszTörlés
  7. Hú, hát Ann, vigyázz a gondolataidra/kívánságaidra!! :)

    Szerintem is meggyógyítja valahogy Lilyt :)
    Ez a napújra kezdés néha nekem is jól jönne:) pl ma is...

    Tetszett, hogy végre elgondolkodott azon, milyen hatalma is van, viszont az nem ahogy arról gondolkodott, hogy irányíthatja az embereket :S... remélem nem esik át a ló másik oldalára...

    VálaszTörlés
  8. Miért, mi történt tegnap, hogy újra akarod kezdenia napot?
    Én legszívesebben 20 évvel visszamennék az időben két feltétellel: 1. ugyanennyi eszem legyen, mint most, 2. már legyek túl a szüléseken:)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon ügyesen oldottad meg azt a helyzetet, hogy Ann kapjon egy kis ízelítőt abból, hogy a könyv bajt is okozhat, anélkül, hogy igazán komoly bajt okozott volna. Talán ez egy kissé megfontoltabbá teszi Annt. Hogy mi történik ezután? Már minden ötletemet leírták az előttem szólók. Ezek közül leginkább az újrakezdett nap-ötlet tetszik, azzal a kiegészítéssel, hogy Ann ezzel együtt tegye meg nem történtté azt, hogy Lilynek elmondta a titkát. Maradjon ez csak az ő titka, egy csomó bonyodalomtól kímélhetné meg magát.

    A kívánságodról: 20 év mínusz a szülések nélkül? A mínusz 20 évet én is bevállalnám, de a szüléseimet nem hagynám ki.

    VálaszTörlés
  10. Kedves Katarina!
    minusz szülések, de úgy, hogy már túl legyek rajtuk, itt legyenek a gyerekek. nekem nem volt nagy élmény egyik se :(

    VálaszTörlés
  11. Átgondolva egy kicsit a fentieket, rájöttem, hogy mégsem kérnék -20 évet és +2 gyereket, mert mihez is kezdenék 20 évesen két gyerekkel:-DDD?

    VálaszTörlés
  12. Én viszont, mivel egy morzsát öregebb vagyok Nálad, elfogadnám ezt a felállást is:)
    Ma facebookon faggatott egy leányzó, hogy hány éves vagyok. Írtam, hogy elmúltam 18, mire megkérdezte, hogy mióta írok, erre én: 30 éve, na itt megakadt a beszélgetés:-D

    VálaszTörlés
  13. Ejnye, Grapes! Nem illik szivatni a rajongókat! :-D

    Ami a történetet illeti, szerintem is meggyógyítja valahogy Lilyt, pontosabban, nem meggyógyítja, mert az valóban elég feltűnő lenne, hanem mondjuk azt kéri, hogy a könyv tegye meg nem történtté Lily balesetét. Persze, ez megint rejt magában némi buktatót, mert elég laza megfogalmazás. De attól tartok, baleset ide vagy oda, Anne még nem érezte át teljesen, hogy milyen veszélyeket rejt a könyv. :-(
    Kíváncsi vagyok, ezúttal mi sül el balul...

    Noremával viszont nem feltétlenül értek egyet... Ismerem annyira magamat (a tinédzser önmagamat is), hogy tudjam, én nem kívántam volna ilyesmiket. Kaját, kocsit, fiút, tuti nem... Pénzt, na azt azért igen :-D

    VálaszTörlés
  14. Kedves Diara!
    Néha kell egy kis meglepetés, azután meg az, hogy megelégedjen az olvasó, mert az történik, amit várt. Ezt a kettőt próbálom kiszámíthatatlanul variálni:)

    VálaszTörlés