Képeskönvy 10.

Futó pillantást vetettem magamra a szemközti tükörben, majd a telefon felé fordultam. Kérésem teljesítését azonban nem ezek a tárgyak, hanem egy erőteljes kopogás jelezte.

Ez aztán gyors volt, egy rossz szavam sem lehet!

Leszáguldottam a lépcsőn, és feltéptem az ajtó. Várakozásaimnak megfelelően a bejáratnál Scott téblábolt.

– Ó, hercegnőm, fantasztikusan nézel ki!- mért végig, és fejébe mélyedve se láttam mást, csak vágyakozással telt elragadtatást. – Gyere!- fogta meg a kezem, és házunk előtt parkoló kocsijához húzott.

– Hová megyünk? – rebegtem a tudatlanságtól elfakult aggyal.

– Mindjárt meglátod- kacsintott, majd kinyitotta a hátsó ajtót.

Marilyn összekulcsolt kezeit erotikusan egymásba fonódó, valószínűtlenül hosszú lábain nyugtatta. Rám emelte tekintetét, melyben ismeretlen fény csillant:

– Ö…szia, Ann…én…ööö - szokatlanul zavarban volt. Na, szedd össze magad, öreglány! Miért vagy így begyulladva?

Ujjait izgatottan mozgatta, szempillái alól ijedten pislogott fel rám.

– Nyögd ki, hogy mit akarsz!- dörrentem rá, amitől még idegesebb lett.

– Én…

– Igen?- játszottam a magabiztost.

Végre én lehettem nyeregben a nagyságos asszonnyal szemben. Ki akartam élvezni minden percet.

– Azt szeretném kérdezni… vagy mondani… vagy szóval… a Téglában vagyunk páran, vagyis a többiek ott maradtak, csak mi, Scott-tal… szóval úgy gondoltuk, hogy te is… izé…csatlakozhatnál hozzánk.- Légy szi', légy szi'!

Bár kérdése nem lepett meg, sőt, számítottam rá, mégis zakatolni kezdett fejemben a vér. A sűrű vörös folyadék olyan ütemben töltötte meg a legkisebb hajszálerecskét is, hogy egy pillanatra megszűnt körülöttem a világ, ráadásul nagyon jól működő képességemet, a gondolatolvasást is elvesztettem. 

Nem is volt rá szükség. Marilyn személyesen jött el értem, Ann-ért, a mindenki által utált undorító nőszemélyért. Ékes bizonyíték ez arra, hogy végre befogadnak a csapatba, és egyszer és mindenkorra békén hagynak.

Fellélegezve behuppantam a lány mellé a hátsó ülésre, amivel Scottot sofőrszerepre kényszerítettem. Lovagomnak be kellett érnie annyival, hogy csak fültanúja volt Marilynnel folytatott elmés beszélgetésünknek.

– Bulizni?- Hallani akartam a bombázó pontos válaszait.

– Igen.

– Veletek?

– Igen.

– Chuck is ott van?- a srácra különösen kíváncsi voltam.

Ő az, aki leginkább ellenezte mindig is, hogy Scott-tal közelebbi kapcsolatba kerüljek. Ha őt megnyerem magamnak, a többiek szívéhez már zökkenőmentes lesz az utam. 

– Igen.

– És még?

– Mindenki- bátorodott meg Marilyn a ráöntött kérdésáradat hallatán. – Christine, Suizie, Rufus, Will és persze Chuck.

– Persze - húztam el a számat elégedetten.

Ha becsületes eszközökkel nem sikerül betörnöm a bandába, akkor kénytelen vagyok a saját módszeremhez folyamodni. De nekem a kezemben van egy olyan adu, ami mint egy ellenállhatatlan erő letámadja a többieket, megsemmisíti szabad akaratukat, és barátaim lesznek, ha akarnak, ha nem. Tetszik, nem tetszik, ez van. 

Miközben kedélyesen csevegtünk, megérkeztünk a Téglához.

Vidáman szálltam ki, és Scottot magam elé engedve, széles mosollyal tértem be Grapes-ék bárjába.

A társaság az egyik központi asztalt foglalta el, mint mindig. Chuck állt, a többiek pedig úgy néztek rá, mint egy istenre. Vígan kacarásztak. A srác valószínűleg hozta szokásos formáját, vagyis egy viccel feldobta a hangulatot. Ahogy megláttak minket, egyszeriben vége szakadt a fergeteges jókedvnek. Mindenki felém fordult. Sajnos szuperképességem még mindig nem tért vissza, ezért próbáltam a mimikából és metakommunikációból következtetéseket levonni. A felfogott jelek nagyon biztatóak volt. Mindenki kedvesen üdvözölt. Láthatóan nemcsak számítottak érkezésemre, de vártak is rám:

– Na, végre, Ann! Csüccsenj csak ide! - vigyorgott Chuck saját székét felajánlva nekem.

– Köszi - motyogtam, majd leültem.

Scott mellém húzott egy széket, és szorosan rám tapadva helyet foglalt. Marilyn az asztal túloldalán Will és Rufus közé telepedett.

– De jó, hogy megjöttél- Christine végigsimította  a karomat. - Most aztán teljes a csapat.

– Úgy van!- nevetett Suzie is.

– Tök jó… az izé… a hajad- mondta Rufus, miután tetőtől talpig végigmért.

Megkönnyebbülve vigyorogtam. Mégis csak talált rajtam olyat, amit megdicsérhet. Végigfuttattam a szemem a társaságon. Mindenki engem nézett, és mindenki nagyon kedvesen mosolygott. Fellégeztem, tehát befogadtak. Miközben én a bandában elfoglalt vadonatúj helyemen tanakodtam, Will elérkezettnek látta az időt arra, hogy visszatérjenek megérkezésem előtti témájukhoz:

– Rendeljünk még egy kört!- csapta az asztalra üres sörös poharát.

– Az jó lesz- mondtam -, úgy is megszomjaztam.

Csak vigyázz, nehogy megártson a sok alkohol- hallottam Suzie hangját, ez azonban meg se közelítette azt, amivel az imént üdvözölt. Undok és utálatos volt.

– Tessék?- fordultam felé összeráncolt homlokkal.

– Mi baj?- kérdezett vissza. A szeszben sok a cukor. Vigyáznod kell a vonalaidra!

– Mit mondtál?

– Én? – meredt rám. - Ö… hát, hogy teljes a csapat, vagy valami ilyesmi… nem emlékszem pontosan, miért?- Mi a franc bajod van?

A durva és főleg őszinte szavak hallatán újra megfeszültek fejemben az erek, de most mindent elkövettem, hogy izgalmam ne nyomhassa el szuperhallásomat, mert tudni akartam, mit gondolnak rólam valójában. Ismerni akartam a mézes felszín alatt fortyogó lávát.

Mi a fenére gondolsz, te hülye tyúk?- replikázott Suzie, miközben arcáról egy pillanatra se olvadt le a mosoly.

Most esett csak le, mi történt. Kezdtem lehiggadni, aminek azonnal meg is lett a hatása. Fejemben egészséges sebességre lassult a vér, és lassan, de biztosan visszatért gondolatolvasó tudományom. Döbbenten hátradőltem. Próbáltam minél messzebb kerülni a társaságtól, és gyorsan végigpásztáztam mindannyiuk agyát.

Na, mi lesz? Mindenki e körül a picsa körül fog zsongani, vagy engem is észrevesz végre valaki? – sandított körbe Marilyn.

Nem értem, miért kellett ezt a csajt bevenni a bandába. Így is elegen voltunk. Ronda, dagadt és buta. Semmi keresnivalója nincs köztünk!- Christine elővett egy apró tükröt a táskájából, és tanulmányozni kezdte hibátlan arcát.

Jöjjön már az sör, ne vacakoljunk!- türelmetlenkedett Will, akit nem izgatott, hogy része vagyok a híres-neves bandának, vagy sem.

Nem elég, hogy Scott ezt az ostoba libát választotta, és hogy el kell viselni a társaságát, de még jópofiznunk is kell vele- Chuck elővette legelbűvölőbb mosolyát.

Rémülten Scottra pislantottam:

Mondtam én, hogy belevaló csaj Ann. Ez az srácok, csak így tovább- tehát ő is bedőlt megjátszott kedvességüknek. Legalább az ő érzelmei nem változtak az irányomban.

Ez azonban csak sovány vigasz volt a többiek negatív gondolatáradatára.

Megrökönyödve néztem egyikükről a másikukra.

Scotton kívül mindannyiuk feje tele volt sötét gondolatokkal és gyűlölettel, de a tekintetük egészen másról árulkodott.

Úristen, megint rosszat kívántam!

Hogy a fenébe baltáztam el újra?! Pedig tök egyszerű és egyértelmű kérés volt: legyek népszerű a bandában. Mi van ezen olyan felfoghatatlan és főleg teljesíthetetlen, hogy ilyen ellenséges érzelmet tápláljanak még mindig irántam a többiek, miközben kifelé játsszák a jóbarátot?

Tennem kell valamit, és az a valami csakis egy dolog lehet!

– Elnézést, ki kell mennem a mosdóba- kecmeregtem fel összetörten.

– Kikísérjelek? – állt mellém Suzie. Hátha útközben kitalálom, hogy szabaduljak meg tőled úgy, hogy a többiek ne fogjanak gyanút.

Törd ki a nyakát! Lökd le a lépcsőn!- sugallta Marilyn egy bűvös pillantásba fedve gyilkos indulatait.

Mi a franc történt itt mindenkivel, hogy most odavagytok ezért a csajért? Kövér, büdös disznó! Semmi keresnivalója köztünk! Menjen csak egyedül, legalább taktikai megbeszélést tudunk tartani, és mire visszajön, kitaláljuk, hogy pattintsuk le- Chuck elmélyülten tanulmányozta a poharát, majd felhörpintette azt az egy kortynyi italt, ami az alján árválkodott.

Siess, hercegnőm, tudod, hogy minden perc gyötrelem nélküled- sóhajtott Scott.- Estére még további terveim is vannak veled. Szeretném, ha igazán elmélyülne a kapcsolatunk.

Na, tessék, már megint ez a duma! A legjobb, amire számíthatok, hogy Scott leteper. És ennek még örüljek is, hisz legalább ő nem undorodik tőlem. De hogyan lehetséges, hogy bár mindenki utál, nem tudnak egymás érzelmeiről? Talán a népszerűség azt jelenti, hogy az emberek már egymásnak sem merik megmondani, hogy a mindenki által imádott személy nekik egyáltalán nem jön be, sőt….?

– Kösz, kösz, inkább egyedül megyek- intettem Suzie- nak, majd a mosdó felé vettem az irányt.

A sarokról visszafordulva láttam, hogy a lány szoborrá válva állt az asztalnál, Marilyn szúrós tekintete majd felnyársalt, Scott kéjsóvár pillantása majd felfalt, míg a többiek értelmes elfoglaltságot próbáltak találni maguknak.
A látvány annyira lesújtó volt, hogy nem is figyeltem arra a szösszenetre, ami megközelítette agytekervényeimet:
Ó, Ann! Miért vagy ezekkel a barmokkal? Miért nem veszel engem észre?

Elkeseredetten ballagtam kifelé, ahol meglepetésemre Mrs. Dodsonba ütköztem. Nem találkoztam még soha az idősödő matektanárnővel a Téglában.

– Ó, Miss Craston!- bazsalygott ráncai közt elrejtve egy adag gúnyt. Inkább otthon tanulnál, ahelyett, hogy itt növeszted a hájadat!

– Jó napot, tanárnő. Sörözget, sörözget?- nem bírtam ki, hogy ne válaszoljak a gondolataira. Büntessen meg, adjon rossz jegyet! Kit érdekel, majd helyrehozom a könyv segítségével. Már nagyon elegem volt abból, hogy szembe, vagy gondolatban, de mindenki rajtam köszörüli a nyelvét. meg az agyát.

– Hát...- egy pillanatra meghökkent. Miért, nekem nem szabad, csak neked? Én legalább nem hízok tőle. - Igen.

– Akkor jó szórakozást- zártam le a társalgást, majd beléptem a mosdóba. Gondosan magamra zártam az ajtót. A csapra helyeztem a könyvet, és első dolgom volt korrigálni rosszul sikerült kívánságot.

Olvasd tovább!